ωıωusħ

Erdő szélén sírdogál egy kismadár, Szomorúan énekel s már régóta vár, Vár a csendre hogy meghallják dalát, Hogy lerombolja az emberek falát, De nem érti miért nem hallják, ha már, Ő kitartóan dalolja szép dalát.

Van egy nagyon rég megválaszolatlan kérdésem, amire még nem leltem a választ: miért félnek az emberek a negatív dolgoktól, érzelmektől? Véleményem szerint, ezek nagyon fontos dolgok az ember életében, hisz ez visz elölrébb, nagyon sok tapasztalatot szerezhetünk belőle. Nekem igenis fontosak, és szeretnék megtapasztalni minden lehetséges érzelmet, mindet átélni, tanulni belőlük. Egyszer az egyik tanárommal órán az osztály belement abba a téma körbe, hogy mi is a boldogság. Nekünk a bácsi eléggé tudományosan így magyarázta: A boldogság egy érzelmi állapot, amelyből az életben egyre kevesebbet tapasztalunk. Nemis lehetséges az, hogy valaki igen hosszú ideig ebben az érzelmi állapotba kerüljön. Az a normális, ha egy egy behatásra változik, boldogok leszünk, majd ebből az állapotból kiesünk, és ismét azt keressük, hogy hogyan tudnánk visszajutni oda. Gondolom mindenki átélte már ezeket a hullámokat, és mindenki ugyan azt érezte: bárcsak boldog lehetnék újból.. Közben észre sem veszik, hogy az a másik érzelmi állapot, a  boldogtalanság mennyivel vitte őket elölrébb. Abból nyerték a tapasztalatot, és erőt a továbblépéshez.
.

 

Furcsa, hogy én olyan vagyok, aki ha nincs, provokál magának konfliktust, vagy építek magamnak akadályt. Én is keresem a jót, de mégis úgylátszik belül vágyom az ilyen kiéleződött érzelemdús helyzetekre. Nekem fontos, hogy legyen valami amin lehet rágódni, amire időt kell szánni, hogy találhassak egy következő akadályt. Mégis milyen szörnyű, és unalmas lenne az élet ha csak boldog lenne az ember, nem lennének akadályok, sem olyan dolog amivel foglalkoznia kéne ha nem akar, én biztosan nem tudnék úgy élni.

Tipikusan olyan ember vagyok, aki órákik tud egyhelyben ücsörögni, és gondolkodni. Megállás nélkül jár az agyam, keresi a kérdéseimre a megoldást. Sok mindent megtaláltam már, és kezdem kiismerni magam, ennek előnye az, hogy tudom irányítani is magamat, egy bizonyos szinten. Már nem vagyok olyan duzzogós mint régen, elég nyugodt terményetem van, kevés olyan dolog van már ami fel tud bosszantani úgy igazán. Ennek nagyon örülök. Lehet, hogy egyáltalán nem élek olyan életet, mint mások, nem öltözöm úgy, nem viselkedek olyan esztelenül, de én legalább tovább látok a "csini" ruhákon és a körülöttem lévő figyelem elterelő dolgokon, mert nem ezek a fontosak számomra az életben. Persze megértem a körülöttem lévő embereket, csak nem tolerálom. Ebből sok lelki bajom volt, mikor még nem tudtam elfogadni, hogy más vagyok, és próbáltam beilleszkedni, de sokat tanultam belőle, köztük azt is, hogy hiába próbálok másnak látszani, ugyan az maradok, aki vagyok.

Csak egy egyszerű lépés, mellyel mindíg jutsz valahová. Előre, hátra, vagy oldalra lépve, mégis egyhelyben topogva, eljutsz valamerre s változol, mint ahogyan a körülötted lévő dolgok. Ha hátra lépsz, nem a múltat találod, szimplán ott is új dolgokat. Reménnyel telve lépkedek mindíg másfelé az újdonságot keresve, mégis szinte minden lépésem olyan, mintha földhöz ragadtam volna. Vannak dolgok, melyekben nem jutok elölrébb, vagy azok mindíg vissza-viszza térnek, nem hagyván nyugodva, pedig megérdemelném. Te mire számítasz mikor törtetsz előrre? Várod, hogy ott majd csak jobb lesz? Annak mi értelme van? Számodra semmi, de ezt észre sem veszed, csak sodródsz az árral. Én pont ezért, egyedül, küszködöm az árral szemben, hogy megismerjem azt ami másnak sohasem menne. Kevés ember lát át az álltalános dolgokon, de szerencsémre én már ismerkedem a világgal, sokmindent látok, de rengeteg dolog van amit még nem. De van időm még tapasztalni, átélni a dolgokat, hisz fiatal vagyok még. Higgy nekem, sokkal jobb érzés ezeket a dolgokat látni, annak ellenére, hogy amit te látsz szebbnek tűnik elméletben számodra. Nekem valamilyen szinten azon rossz dolgok is szépek, mert mindaz csoda ami létezik.

Sok embernek fontos a vallás. Van-e Isten, vagy valaki aki irányít minket? Mindenki hisz valamiben. Van aki egy istenben hisz, a mindenhatóban, ki teremtette a földet és bele az embereket, van ki több istenben, minden fontoabb dolognak tulajdonít egy istent, ki felügyeli azt, és segít az embereknek. Én egy saját, személyi istenképben hiszek. Ki a fejemben van, és magam találtam ki őt, szabályait, és azt tulajdonítok neki amit csak akarok. Már egész kisgyermek korom óta formáltam magamban őt, még ha erre nem is jöttem rá akkor, hogy épp mit is művelek. Én őt gonosznak alakítottam, minden rosszat az ő érdemének állítok be. Bármi negatív hatású apróság történik, rögtön azt keresem, hogy mit tettem amiért így büntet engem. Tudom, hogy figyel engem, és próbálom becsapni őt. Ez a fajta kapcsolat egy élő és egy képzeletbeli lény közt nagyon érdekes. Igazából most jöttem rá, hogy ő még nem is szólt hozzám, ezt nem is tartottam fontosnak, lehet pont ezért nem. Hogy így egyre jobban gondolok rá, már nagyon érdekelne az ő véleménye, szeretném, ha szólna hozzám, de azthiszem ezt várhatom.. bár idővel lehet, hogy sikerül szórabírnom.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 1
Havi: 8
Össz.: 1 999

Látogatottság növelés
Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
ωıωusħ - © 2008 - 2024 - wiwush.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »